Andrew Fuller: Nehezen kezelhető gyerekek. Hogyan hozzuk ki belőlük a legtöbbet?

Első könyvajánlómban egy praktikus szemléletű könyvet hoztam, egy amerikai szerzőtől. Ennek megfelelően a stílusa is amerikai: könnyen érthető, logikusan felépített, ami gyakorlati tanácsokkal igyekszik segíteni a szülőket, akik nehezen kezelhető gyerekeket nevelnek. Fontos azonban kiemelni, hogy ebben szemléletben komoly pszichés problémákkal nem foglalkozik, tanácsai azoknak a szülőknek szólnak, akik az "átlagtól" némiképp eltérő, több figyelmet igénylő gyerekeket nevelnek. 

A könyv első részében 10 nevelési tipp után a gyerekeket kategorizálja: megkülönbözteti a Manipulátorokat, az Alkudozókat, a Szónokokat, a Versenyzőket, a Fenegyerekeket és a Passzív ellenállókat. Mindegyik típust példákkal szemlélteti, részletes leírást ad működésmódjukról, jellemvonásaikról és egyéni viselkedésükről. Ezután azokat a nehézségeket  veszi számba, amik pont a jellemzőikből adódnak. Végül tippeket ad a nevelésükhöz, amely a hozzáállás megváltoztatása mellett konkrét mondatokat, "cselekvési terveket" is tartalmaz. 

A második részben a fejlődési szakaszokat fejti ki Fuller, ez a kisgyermek- és kisóvodáskor (születéstől 4 éves korig), az öttől tízéves korig tartó időszak, a tizenegy-tizenkét éves kor, majd a kamaszkor jellemzőt tartalmazza. 

A harmadik rész szól a konkrét segítségről, mely során némi biokémiai bevezető után (ebben a részben az adrenalin, a kortizol, a dopamin és szerotonin hangulatra és viselkedésre kifejtett hatásáról van szó) a lenyugodás módjait fejti ki a szerző. Ezek röviden a következők: alvás, világítás, étrend, mozgás, zene, tévé- videójátékok, számítógép, saját magunk. A változás eléréséért fontos, hogy a felnőtt is változzon: ennek első lépése, ha a szülő változtat a viselkedésén. A nehezen kezelhető gyerekek magatartása szabálytalannak és kiszámíthatatlannak tűnik, némi távolságtartással  mégis felfedezhetőek viselkedési minták. Ennek feloldására megoldás, ha nem reagálunk. Ezzel a probléma átmenetileg fokozódhat, majd megoldódik. A második lépés során a szülő még mindig passzív marad: a cél a kötődés kialakítása. Máshogy kötődnek a Manipulátorok és a Fenegyerekek, fontos a különbséget figyelembe venni. Konkrét tippeket is kapunk a kötődés kialakítására: pl. közös főzés, sportolás, közös séta, kirándulás, társasjáték. A harmadik lépés az együttműködés megteremtése. Ennek módja, hogy több kéréssel fordulunk a családtagokhoz, és magunk is együttműködünk a többiekkel (a nehezen kezelhető gyerekek szülei a szerző szerint gyakran azonnal nemet mondanak a csemete bármely kérésére, hogy elkerüljék a vitákat). A negyedik lépés az új szokások bevezetése, mely során fontos tudni, hogy mit akarunk elérni - ezt célszerű akár a könyvben található táblázat segítségével leírni, tudatosítani. Az ötödik lépés az új rituálék elfogadása. Ezeknek fontos szerepe van a nehezen kezelhető gyerekek életében: útmutatók arra, hogy mi ezt hogy szoktuk csinálni. Háromféle rituálé szokott gondot okozni a családokban: 

1. kimozdulás a házból hét közben
2. az otthon tisztántartása
3. közös időtöltés. 

Mindegyik megváltoztatásához konkrét, praktikus tanácsokat kapunk. 

A negyedik rész a pozitív életszemléletről szól. Megtudhatjuk, hogy kell hatékonyan nevelni ahhoz, hogy a gyerekünkben az életben való boldoguláshoz szükséges képességek kialakuljanak, megerősödjenek. Ezt is tipizálja a szerző: az aggódás időszaka után (mely a gyerekek bizonytalanságáról, félelmeiről szól elsősorban) önbizalom-gyakorlatok, az öntudatosság és mások tiszteletének kialakítása, valamint az érzelmi jóllét stabilizálása állnak a fókuszban, melyekhez minden esetben könnyen megvalósítható, praktikus, a hétköznapokba beilleszthető tanácsokat kapunk. 

Az ötödik rész a nehézségeket foglalja össze. A kudarcok, a visszaesések, az önvád, a saját érzéseink és reakcióink is gondot jelenthetnek. A szerző kihangsúlyozza, hogy vannak esetek, mikor fontos, hogy szakértő segítséghez forduljunk. Ilyen esetek pl. az agresszió (családon belüli erőszak) és a depresszió (ez alatt nem csak a gyerek oldalát, hanem a szülőét is hangsúlyozza). Következő nehézség a füllentés és a hazugság témaköre. Ebben a szerző nagyon szemléletes ábrán keresztül tárgyalja, hogy a különböző életkorokban mit értenek a gyerekek az alatt, mi a helyes, és mely okokért akarnak "jók" lenni. A csoportnyomás, a barátok választása is sarkalatos pont, ilyenkor fontos biztosítani, hogy a gyereknek sok barátja legyen. A maximalizmus pedig akadályozhatja őket abban, hogy új tevékenységeket próbáljanak ki, és megöli a motivációt. A szexualitás szerepe is fontos: a nehezen kezelhető gyerekek hajlamosak idő előtt felnőni, melyet fontos lenne megakadályozni. Az utolsó alfejezet pedig a szülőknek szóló túlélési tanácsokat foglalja össze. 

A hatodik rész a könyv elején is kihangsúlyozott tanári melléklet: ez minden típusú gyerekre vonatkozóan ajánl egy túlélési csomagot, részletesen kifejti az osztályban felmerülő erősségeiket és sebezhetőségeiket, személyre szóló tippeket ad, hogy pedagógusként hogyan segíthetünk megváltozni egy nehezen kezelhető gyereknek. 

Összességében úgy gondolom, hogy praktikus, jól használható könyv, amelynek hatalmas előnye, hogy konkrét segítséget nyújt, akár oly módon, hogy konkrét mondatokat javasol. Stílusa szórakoztató és humoros. Azonban a szerző által kifejtett hozzáállásban, viszonyulásban, a gyermekünkkel való kapcsolat kialakításának módjaiban nem mond nagy újdonságot.

Fuller, Andrew (2016): A nehezen kezelhető gyerekek - Hogyan hozzuk ki belőlük a legtöbbet? Scolar kiadó. 

Megvásárolható: itt